Ne a bizonytalan gazdagságban, hanem Istenben bízzatok!
1 Tim 6:10: Mert minden rossz gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.
Szegénység nem áldás
Az emberek éleben azonban anyagi nélkülözés közepette is megmutatkozik Isten különleges gondoskodása. Az ószövetségben sok elítélő mondat van a gazdagságról, mert sok esetben túlzásba estek az emberek a vagyon felhalmozásával kapcsolatban
A történelmi kereszténység pedig a szegénységet hangsúlyozta, ami sokszor csak egy korrekció volt az ószövetséghez képest. A szegénység lehet egy rossz életfelfogásnak és az élethez való helytelen hozzáállásnak a következménye. Példabeszédek 6:11 tesz említést a restség következményéről.
A biblia szerint a pénzhez való emberi hozzáállás határozza meg a következményeket. Nem mindegy tehát, hogy bálványt építenek belőle. Vagy épp ellenkezőleg a szegénységet, a hívők számára, mint elérendő célt határozzák meg. Az újszövetségre sokszor úgy tekintenek, mint szegények evangéliumára, mintha a szegénység cél lenne. Isten mélyen együtt érez a szegényekkel, de ő nem kényszeríti rá senkire a nélkülözést.
Luther Márton például a szegénység felmagasztalását leginkább zászlajára tűző szerzetességet és annak középkori gyakorlatát teljes mértékben eretnekségnek tartotta, amely ellenkezik a szentírás kinyilatkoztatásával és az emberi szabadsággal.
Mi a szegénység? A szegénység kevesebb annál, mint amire szükségünk van ahhoz, hogy Isten akaratát cselekedjük. Azonban meg kell különböztetni a szegénység önkéntes vállalását a kényszerű szegénységtől. Meg kell különbözni az átmeneti nélkülözést, a tartós szegénységtől. Ezért fel szoktuk tenni a kérdést, hogy Jézus szegény volt-e. Aki azonban vendégül tud látni ötezer embert, az nem lehet szegény. Jézus soha nem hordott magával készpénzt, de mindig nála volt Isten hitelkártyája – monda Derek Prince
Az evangélum tehát a szegényeké és a gazdagoké egyaránt.
A teljes tanítás itt hallgatható meg: