„Akiket az Úr szelleme vezet azok Isten fiai.”  Ez a kijelentés a hívők elhívásával kapcsolatban is irányt mutat. A hívőknek megtérésük után fontos megismerniük, és a vágynak is arra, hogy pontosan tudják, mi a személyes elhívásuk.  Mi az elhívás?

Mi a különbség és a kapcsolat

• a Szent Szellem ajándékai,
• a szolgálatok,
• és az elhívás között?

 

A Szent Szellem ajándékai olyan, nem természetes emberi képességek, amellyel Isten ruházza fel az Ő tetszése szerint mindazokat a Lélek által újjászületett hívőket, akik Isten akaratának engedelmeskednek. Isten kegyelme, hogy melyik ajándékot kiben, mikor akarja működtetni. Az ajándékok nem a mi dicsőségünkre és szórakozásunkra adattak, hanem azért, hogy ezekkel az Egyház építését szolgáljuk.

A szolgálat egy olyan szolgálati terület (munkakör), amelyben mindenki a kapott ajándékaival munkálkodik. Követve az ajándékokat és szolgálatokat, valamint emlékezve a Bibliában leírt ismertebb szolgálók életére megfigyelhetjük, hogy bizonyos szolgálatokban melyek azok az ajándékok, amelyek leginkább működnek.

Az elhívás a hívőnek az életcélja, amelynek elvégzésére Isten személy szerint őt hívta el.

Néhány Ige az elhívással kapcsolatban:

„Mikor azért azok szolgálának az Úrnak, és böjtölnek, monda a Szent Szellem: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam” Csel. 13.2.

„Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.”    Róma 8.30.

„Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben így rendelkezem.”       1 Kor. 7.17.

„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok” Efézus 4.1.

Sok dolgot cselekedtek életükben a következő hithősök, de mindegyiknek volt a saját személyére szabott feladata, amelyet neki kellett elvégezni. Volt, akinek ez maradéktalanul sikerült, volt, akinek nem. Nézzünk példákat, mi volt a következő személyek elhívása:

Jézus elhívása

Meghalt a mi bűneinkért, hogy nekünk örök éltünk legyen. Megváltó volt. Ez rajta kívül senki másnak nem volt elhívása.

„Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul másokért.” Márk 10.45.

Jézus a testté lett Ige, Isten Fia, aki mindenben példát adott nekünk, hogyan kell Isten akarata szerint cselekedni.

„Mert példát adtam nektek, hogy miképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek”                                         János 13.15.

Mária elhívása

Megszülni, és tisztességgel felnevelni a megváltó Jézus Krisztust.

„És íme fogansz a te méhedben és szülsz fiat, és nevezd az ő nevét, JÉZUSNAK. Ez nagy lesz, és a Magasságos Fiának nevezik, és neki adja az Úr Isten a Dávidnak az ő atyjának királyi székét.”                                                                   Luk. 1.31-32.

Ábrahám elhívása

Egy Isten által kihívott nép atyjává lenni.

„És monda az Úr Ábrahámnak: Eredj ki a te földedről és a te rokonaid közül és a te atyádnak házából a földre, amelyet én mutatok neked. És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldássá leszel.” 1. Mózes 12.1-2.

József elhívása

Megmenteni a zsidó népet a nagy éhínség idején.

„..ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok, mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek.”             1 Mózes 45.5.

Mózes elhívása

A zsidó nép kivezetése az egyiptomi fogságból.

„Most azért elküldelek téged a fáraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Egyiptomból”                                       1 Mózes 3.10

Pál apostol elhívása

Az evangélium hirdetése a pogányok, királyok és Izrael fiai felé.

„Krisztus Jézus szolgája, meghívott apostol, akit az Isten kiválasztott evangéliumának hirdetésére” (Róm 1,1)

„Az Úr pedig monda néki: Kelj fel, és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.”

Csel. 9.6

„Monda pedig néki az Úr (Anániást küldi Saulhoz): Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok és Izrael fiai előtt.” Csel. 9.15.

Benjamin törzséből való családban született (Róm 11,1; Fil 3,5). Apja Tarzusz város jómódú polgára volt (ApCsel 22,28). Sátorkészítő mesterséget tanult (18,3), amivel apostolsága alatt sem hagyott fel (18,3; 1Kor 4,12; 1Tesz 2,9), hogy független maradhasson (1Kor 9,15).

Hogyan adta meg Isten egy-egy szolgájának elhívását?

További példákat találhatunk arra, hogyan adta meg Isten egy-egy szolgájának elhívását. A fenti példák alapján:

– egy jól körülhatárolt feladatott kapott minden szolgáló,

– többnyire már hívő életük legelején megkapták elhívásukat, amely állandóan előttük lebegett, és tudták mit kell betölteniük, ezért nem tévesztették szemük elöl a célt, és tudtak küzdeni érte,

– így volt idejük kellőképpen felkészülni elhívásuk betöltésére,

– a személyre szóló feladat elvégzése életüknek ill. szolgálati idejüknek egy viszonylag rövid szakasza volt,

– sokszor egészen hosszú, próbákkal teli felkészítés után érkezik el az ideje annak, hogy a szolgálók a tényleges elhívásukba be tudjanak lépni.

Nézzünk néhány példát a Bibliából:

– Jézus kb. 30 éves korában kezdi el szolgálatát és mindössze 3 évig tart,

– József sok kísértés és évekig tartó börtön után lép be elhívásába, amelyet Isten látásban mutatott meg neki, egészen fiatal korában,

– Mózes 40 évi sivatagi felkészítés után 80 évesen lép be elhívásába és kb. 40 évig tart elhívásának teljesítése,

– Pál apostolnak – Damaszkuszi úton jelentette ki Isten az elhívását, de azután még több mint 10 évig visszavonultan élt Tar­zuszban szülővárosában, amíg Barnabás érte nem ment, és el nem vitte Antiókhiába. Innen Barnabással együtt a Szent Szellem kijelentése alapján küldték ki arra a feladatra, amelyre Isten már korábban elhívta.

Az Újszövetségben 14 könyv (levél) köthető a nevéhez. Megtérése (34 körül) megadta élete értelmét. Megjelent neki Jézus, Pál a látomás hatására megtért, s megkeresztelkedett (9,1-18). Megtérése után ,,azonnal” (Gal 1,16) megkezdte a missziót, először Arábia területén (Damaszkusztól délkeletre). Ez a tevékenysége nem sok eredménnyel járt. Egyházközség-alapításokról nincs szó. Pál visszatért Damaszkuszba, és kénytelen volt onnan is menekülni egy ellene támadt üldözés elől (2Kor 11,26; vö. ApCsel 9,23).

Damaszkuszban kezdte a térítést, tanította a zsinagógában, hogy Jézus a Messiás. Mivel a zsidók meg akarták ölni, a testvérek kimenekítették a városból. Jeruzsálembe ment (9,23-25), ahol Barnabás vette maga mellé, elvitte az apostolokhoz, akik befogadták. A zsidók itt is keresték, ezért a testvérek lekísérték Cézáreába és hazaküldték Tarzuszba (9,29-30). Tarzuszból Pált Barnabás Antiochiába vitte, ahol mindketten buzgón és eredményesen térítettek (11,25).

Első missziós útja (Kr. u. 44-49) Antiochiából indult Barnabással és János Márkkal (13,1-14,28). Szeleukiából Ciprusba hajóztak, ahol már voltak keresztény gyülekezetek.

Látjuk tehát, hogy milyen fontos az elhívás pontos ismerete, amelyet a Szent Szellem személyenként eltérő módon hoz tudomásunkra. Legyünk türelemmel, és örömnek tartsuk a különböző kísértéseket, amelyekkel Isten felkészít bennünket az elhívásunk betöltésére.

Figyeljünk arra, hogy jól időzített legyen az elhívásunkba való belépés.

– Mózes első próbálkozása elég testiesre sikerült és csak az egyiptomit tudta leütni és menekülnie kellett.

– Pál apostol rögtön megtérése után – ismerve az elhívását – Damaszkuszban azonnal munkához látott – erről a 3 évi szolgálatról nem sok emlékünk maradt -, és a végén el kellett menekülnie.

– Jézus rászólt az anyjára, Máriára a kánai menyegzőn – amikor a vizet borrá változtatta – jelezve, hogy nem jött még el az ő ideje.

Legyen kitartásunk a ránk bízott feladatot maradéktalanul végrehajtani.

– Voltak, akik az életük végén kiestek elhívásukból; nem teljesítették maradéktalanul küldetésüket (Mózes, Gedeon, Sámson).

– Voltak, akiknek sikerült maradéktalanul betölteni elhívásukat (Jézus:„Elvégeztetett”; Mária; Ábrahám; Pál apostol)

„Mivelhogy az ő Isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és a kegyességre való, annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott.”

2 Péter 1.3.

„Annak okáért atyámfiai igyekezzetek inkább a ti elhívásotokat és kiválasztásotokat erőssé tenni, mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. Mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemeneteletek.”                              2 Péter 1.10-11.

• Hány hívő ismeri ma a saját elhívását?
• Ez nem valami mellékes dolog, hanem az életünk célja, ami miatt Isten kiválasztott bennünket
• Hogyan tudjuk elvégezni a munkát, ha nem tudjuk, hogy Isten mit bízott ránk?

 Ha nem tudja valaki az elhívását, kérje Istentől, és ki fogja jelenteni neki.