Virágvasárnap

Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékünnepe a húsvét előtti vasárnap. A megváltó megérkezését és a megváltást ünnepeljük.

A keresztény világ számára az ezt követő hét a húsvétra való készülődés jegyében telik. Ennek részeként, a megváltó kereszthez vezető útjának utolsó hét napját időrendi sorrendben nézzük meg.

Kiss György 2023.04.02

Nissan hó 9. Péntek

Egy héttel a keresztre feszítése előtt Jézus elindult Jeruzsálembe, és hat nappal a páska ünnep előtt megérkezett Betániába. A Jeruzsálemtől 3 kilométerre fekvő faluban laktak Jézus barátai, Lázár, Márta és Mária. Ezen az utolsó héten szinte minden éjszakát itt töltött.

Három és féléves munkásságának és néhány nappal korábban Lázár feltámasztásának villámgyorsan híre ment és egyre többen felismerték benne a messiást. A vallási vezetők pedig megijedtek és azt a döntést hozták, hogy Jézusnak meg kell halnia:

János 12:9-11 „Jobb ha egy ember hal meg, mintsem hogy az egész nép elvesszen.”.

  1. Szombat

A shabbat napján Jézus a tanítványaival pihent. Semmilyen eseményről nem olvashatunk.

  1. Vasárnap

Ézsaiás 62: 10Vonuljatok, vonuljatok ki a kapukon, építsetek utat a népnek! Töltsétek, töltsétek föl az országutat, hányjátok le róla a köveket, állítsatok útjelzőket a népek között! 1Hírül adta az ÚR a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának: Jön már Szabadítód! Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. 12Szent népnek nevezik őket, az ÚR megváltottainak, téged pedig sokat látogatott városnak hívnak, nem pedig elhagyatottnak!

Zakariás 9:9 Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján.

Jézus szamárháton vonul be Jeruzsálembe, s a nép győztes királynak, hadvezérnek kijáró tisztelettel fogadta, úgy tekintettek rá, mint aki meg tudja szabadítani a rómaiaktól a népet. A Hozsanna kiáltás, melynek jelentése „Ments meg minket most!”

  1. Hétfő

Márk 11:12 Másnap, amikor Betániát elhagyták, megéhezett. 13Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult irányába, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált rajta, csak levelet, mert még nem volt itt a fügeérés ideje. 14Azt mondta neki: „Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!” A tanítványok hallották.

Jézus a fügefa korai gyümölcsét kereste, aminek még a levelek előtt meg kellett volna jelennie.  Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé (‘eis ton aiona’ – ebben a korszakban)!”

Hóseás 9:10 Mint szőlőt a pusztában,
úgy találtam meg Izraelt;
mint fügefa tetején az első gyümölcsöt,
úgy láttam meg atyáitokat… Gonosz cselekedeteik miatt kiűzöm őket házamból, nem szeretem őket többé;

Mikor meglátogatta a népét, melyet maga plántált, öntözött és kapált, de hiába keresett rajta gyümölcsöt – megátkozta, hogy a korszak végéig ne teremjen.

Jézus még aznap a fügefa-Izrael újra zsendüléséről prófétált, ami az Ő visszajövetelének lesz a jele (Máté 24:30–33).

Ezt követően megérkeztek Jeruzsálembe. Bement a templomba, s kiűzte, akik adtak-vettek a templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok állványait pedig felforgatta.

Márk 11:16 Nem engedte meg senkinek, hogy valamit is keresztülvigyen a templom területén. 17Tanított, és mondta nekik: „Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tettétek.” 18Amikor a főpapok és írástudók értesültek a dologról, tanakodni kezdtek, miképp okozzák vesztét. 19Féltek tőle, hiszen az egész nép csodálkozott tanításán. Amikor beesteledett, elhagyták a várost.

12. Kedd

20Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt. 21Péternek eszébe jutott (az átok): „Mester – mondta –, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt.” 22Jézus így felelt: „Ha hisztek Istenben, 23bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik.

A nap folyamán a főpapok, a vének és az írástudók nemcsak hogy megkérdőjelezték tekintélyét, hanem igyekeztek ürügyet találni a kivégzésére. Jézus viszont világossá tette a nép hűtlen vezetőinek bűneit.  „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.” (Máté 23:27)

Aznap délután felment az Olajfák hegyére. Példabeszédekben tanított, és az idők végének jeleiről beszélt.

„Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyatottá lesz a ti házatok.” (Máté 23:37–38)

13. Szerda,

A leprás Simon házában egy asszony drága kenetet öntött Jézus fejére, amiről a következőket mondta: „előkészít engem a temetésre” (Máté 26:12). Jézus megjövendölte, hogy két nap múlva, a páska ünnep idején keresztre feszítik. Miután Jézus ezt a tanítását befejezte, így szólt tanítványaihoz: ‘Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz s az Emberfiát kiszolgáltatják, hogy keresztre feszítsék.’ Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában. Tanácsot tartottak, hogyan foghatnák el s ölhetnék meg Jézust cselvetéssel. Megjegyezték ugyanis: ‘Ne az ünnepnapon, hogy zavargás ne támadjon a nép között.'” – számol be Máté az eseményekről (26,1-5) és hasonlóan ír ugyanerről Márk is (14,12).

Júdás ezen a napon döntött úgy, hogy elárulja Mesterét.

14. Csütörtök

A pészachi bárány feláldozásának napja. A tanítványok elkészítették a páskabárányt, és együtt fogyasztották el a széder-vacsorát. Jézus megkötötte tanítványaival a Jeremiás által megjövendölt Új Szövetséget. „Eljön az az idő – így szól az ÚR –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. …: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.” (Jeremiás 31:31–33). A vacsora során a Messiás felkészítette tanítványait közeli halálára, de a feltámadására és a Vigasztaló Szent Szellem elküldésére is. Júdás az aztaltól felállva futott a főpapokhoz és a vénekhez, hogy elárulja Mestere tartózkodási helyét.

Vacsora után, “miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére”, írja Máté (26,30) és Márk (14,26), a Getszemáni kertbe. Jézus vért verítékezve imádkozik, miközben az apostolok elaludtak. Ezek után hirtelen rajtuk ütnek Júdás vezetésével a fegyveresek, erről Máté (26,47), Márk (14,43), Lukács (22,47) és János (18,3) is beszámol.

Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy Jézus elfogatása így nem a vezetők szerint tervezett időben történt, hanem az Ő kimondott szava szerint.

Jézust elfogták, és “először Annáshoz vitték” (Jn 18,13). majd Kajafás, végül más vallási vezetők is kihallgatták.

15. Péntek

Kora reggel először a Szanhedrin, Pilátus, Heródes Antipász, majd ismét Pilátus hallgatta ki Jézust.

A Messiást reggel 9 órakor feszítették keresztre. Az ég elsötétült, a föld megrendült, és a templom vastag kárpitja felülről lefelé kettéhasadt

Jézus épp akkor halt meg, amikor a mindennapi áldozatot bemutatták, beteljesítve ezzel a héber írásokat. Ézsaiás 53:7–10; Jeremiás 11:19

Elviselte az egész emberiség bűnének súlyát, a kegyetlenség súlyát és az Istentől való elszakadás súlyát.

16. Szombat

Jézus teste szombaton a sírban volt. Jézus szelleme „leszállt a föld alsóbb részeire” (Efézus 4:9), és kihirdette a Paradicsomban várakozó hívőknek: a bűneikért megfizette az árat. Később, mennybemenetelekor ezeket az ószövetségi szenteket is magával vitte (Efézus 4:8).

17. Vasárnap

Vasárnap hajnalban a sírhoz érkező magdalai Mária és más női tanítványok azonban a sírt üresen találták.

Az első zsenge (első árpatermés  ünnepe erre a rendkívüli történelmi eseményre mutatott. Az első árpakalászokat pontosan a pészach szombatja utáni első napon mutatták be a Szentélyben az Örökkévaló előtt. Éppen akkor, amikor Jézus, a halottak közül az első zsenge feltámadt!

Bár sokan és sokszor törtek az életére, Ő önként tette le az életét pontosan úgy és akkor, amikor ez meg volt írva. Neki a kereszten kellett meghalnia, hogy betöltse a 22. Zsoltár próféciáját, és a Páskabárány ünnepén, hogy betöltse a bárányáldozatra vonatkozó mózesi rendelkezéseket.