A reformáció 5 nagy tanítása – reformátorok a katolikus egyház tévtanai ellen.
Pontosan 500 évvel ezelőtt egy katolikus pap, Luther Márton kiszögezte 95 tételét a wittenbergi templom kapujára, melyekben azokat a doktrínákat foglalta össze, melyek reformálása/átalakítása szükséges ahhoz, hogy a katolikus egyház hű legyen a bibliai tanításokhoz.
Ironikus, hogy ezt az 5 mottót latin megfelelőjükkel használjuk. Ironikus azért, mert a reformátorok elkötelezettek voltak, hogy anyanyelvükre fordítsák le a Szentírást és az egyéb teológiai iratokat latinról. Ezen irányú elkötelezettségük azonban latinul vált mottóvá: „Post tenebras lux!” [Legyen világosság!].
Álljon itt tehát egy gyors bevezetés a reformáció 5 nagy tanításába, az 5 úgynevezett „Sola”-ba.
Az öt sola:
Sōla Scriptūra (egyedül a Szentírás);
sōlā fide (egyedül hit által);
sōlā grātiā (egyedül kegyelemből);
sōlus Christus (egyedül Krisztus);
sōlī Deō glōria (egyedül Istené a dicsőség).
Az öt sola öt latin kifejezés, melyek a reformáció alatt jelentek meg és összefoglalják a reformátorok alapvető teológiai hitét a római katolikus egyház tanításaival szemben. A sola szó jelentése latinul: egyedül, kizárólag. Az öt sola kifejezi a protestáns reformáció öt alapvető hittételét, azokat az alapokat, amelyek a reformátorok hite szerint a keresztyén élet és hit gyakorlásában alapvetőek. Az öt sola karakteresen szembehelyezkedik a római katolikus egyháznak a dogmafejlődés során megfogalmazott hittételeivel (mindegyik solához van egy vagy több vele vitázó párhuzamos katolikus hittétel).
- Egyedül a Szentírás [Sola scriptura]
Míg a katolikus egyház azt tanítja, hogy az egyházi tekintély két forráson alapszik: a Szentíráson [Ó- és Újszövetség] és a Tanítói hivatalon [a Pápának és tanácsosainak hivatalos dogmái], addig Luther azt akarta elérni, hogy az egyház ismerje fel és ismerje el azt, hogy Isten kijelentésének egyetlen forrása van: egyedül a Szentírás.
„… mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek.” 2Pt 1:21
„ A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre;” 2Tim 3:16
„Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanításokat és parancsolatokat tanítanak.” Mk 7:8
„Mindezeket pedig, testvéreim, értetek alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg: ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva, hogy senki se kérkedjék az egyik tanítóval, a másikat megvetve.” 1Kor 4:6
Ahogyan a II. Helvét Hitvallás is megfogalmazza:
„… ebben a szentírásban a Krisztus egyetemes egyháza a legteljesebben előadva találja mind azt, ami az üdvözítő hitre, mind azt, ami az Istennek tetsző élet helyes folytatására tartozik. Annakokáért határozottan megparancsolta Isten, hogy semmi ahhoz ne tétessék, se el ne vétessék abból. (5 Móz. 4,2 12,32) Mi tehát úgy vélekedünk, hogy ezekből az iratokból kell tanulni az igazi bölcsességet és kegyességet, mint szintén az egyházak reformálását és kormányzását és a kegyesség minden teendőjére vonatkozó utasítást, végül a hittételek bebizonyítását és elvetését, avagy minden tévelygés megcáfolását, sőt minden intést is…” II. Helvét Hitvallás – Isten Igéjéről
- Egyedül kegyelemből [Sola gratia]
Ott, ahol a katolikus egyház azt tanítja, hogy az üdvösségnek két összetevője van – Krisztus kereszthalála és az ember cselekedetei – [ide véve az üdvösséghez szükséges sákramentumokat, mint pl. a katolikus egyházba való bekeresztelés, vagy a mise], a reformátorok ragaszkodtak ahhoz, hogy üdvösségünk csak egy módon lehet: Istentől ingyen, minden érdemünk nélkül, röviden: egyedül kegyelemből.
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Ef 2:8-9
„…nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által…” Tit 3:5
„Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által.” Róm 3:24
- Egyedül hit által [Sola fide]
Hasonlóan az előzőhöz, ez a tanítás azt hangsúlyozza, hogy az üdvösség nem a hit és/vagy jó cselekedet által lehetséges – ahogyan Róma tanítja – hanem egyedül hit által [melynek gyümölcsei a jó cselekedetek, amik az igaz hitet követik].
„Mivel pedig mi ezt a megigazulást nem valamely cselekedetek, hanem az Isten irgalmasságában és a Krisztusban való hit által nyerjük meg: ez okból az apostollal együtt tanítjuk és hisszük, hogy a bűnös ember egyedül a Krisztusban való hit által, nem pedig a törvény, vagy bármely cselekedetek által igazul meg.” II. Helvét Hitvallás – A hívők valóságos megigazulásáról.
- Egyedül Krisztus [Solus Christus]
Az üdvösség szempontjából a katolikus egyházban nagy szerep jut a papoknak. Ők azok, akik a közvetítők a bűnös és a Megváltó között. A reformátorok hangsúlyozták, hogy bárki közvetlenül megvallhatja bűneit Krisztusnak, nincs szükség gyónásra – és hogy egyedül Krisztus a közbenjáró.
„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus…” 1Tim 2:5
Bár az Ószövetségben volt közvetítő szerepük a papoknak, de amint eljött Krisztus, egyszer s mindenkorra beöltötte ezt a szerepet, és Ő vált az egyedüli közbenjárónkká [Zsid 7:23-25]. Manapság különösen releváns ez a tanítás, figyelembe véve, hogy a katolikus egyházban Mária társ-megváltó szerepig emelkedett [Mária „szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösség ajándékait…”mondja ki a II. Vatikáni Zsinat].
- Egyedül Istené a dicsőség [Soli Deo gloria]
A reformátorok mindig arra törekedtek, hogy mindent egyedül Isten dicsőségére tegyenek [lsd. Júdás 25], nem megosztva ezt a dicsőséget elhunyt szentekkel, Máriával, a Pápával, vagy bárkivel aki magas rangot visel az egyházban [lsd. Ézs 46:5-11].
Konklúzió:
Már az is dicséretes, ha annyit tudsz csak a reformációról, hogy egyedül a Szentírás a tekintélyünk, egyedül a kegyelem az, ami megment téged, csak hit által, egyedül Krisztus áldozatáért, melyért egyedül Istené a dicsőség.