Isten dicsőséges, a vele való találkozás, beszéd egyaránt dicsőséges. Ezért a legjobb, ha nem közvetítőkön keresztül próbáljuk elérni a dicsőséget, hanem közvetlenül a dicsőség forrásához a kútfőhöz, Istenhez fordulunk. Keressük, szemléljük ezt a dicsőséget, aminek láthatóan dicsőséges kihatása lesz az életünkre.

Van hová változnunk: dicsőségről dicsőségre.

Míg az ószövetségben féltek közel menni Isten dicsőségéhez, Addig az Újszövetségbena Szent Szellem vezet minket a dicsőséghez.

2Korintus 3:5-11  Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból;  ellenkezõleg a mi alkalmatos voltunk az Istentõl van:

A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betûé, hanem léleké; mert a betû megöl,  a lélek pedig megelevenít.

Ha pedig a halálnak betûkkel kövekbe vésett szolgálata dicsõséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes  orczájára arczának elmúló dicsõsége miatt:

Hogyne volna még inkább dicsõséges a léleknek szolgálata?

Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsõséges, mennyivel inkább dicsõséges az igazság szolgálata?

Sõt a dicsõített nem is dicsõséges ebben a részben az õt meghaladó dicsõség miatt.

Mert ha dicsõséges az elmulandó, sokkal inkább dicsõséges, a mi megmarad.

Mózes arcáról elmúlt a dicsőség, míg a mi életünkben nem kell, hogy elmúljon, csak rajtunk múlik, ha bemegyünk Isten jelenlétében és az igazság szolgálatában állunk…

2Kor. 3:18  Mi pedig az Úrnak dicsõségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsõségrõl dicsõségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől.

A tanítás teljes terjedelmében a itt meghallgatható

Bereznai Áron,

2019.07.07.