A törvény alatt nem lehetett bármikor bemenni az Úr színe elé. A főpapnak magáért a népért, a szent sátor megtisztításáért egyaránt kellett áldozatot bemutatnia,. Miután a pap elvégezte a bűnért való áldozatot, akkor engesztelést nyert, megtisztult a nép egy évre. emlékezzünk vissza, hogyan mit kinek mit kellett tennie: Szent Sátor, bika, kos bevitte magáért a vért ráhintette a szövetség ládájára elé, fölé,
Mózes látta a mennyei sátort és megmondatott neki, hogy minden aszerint készítsen el, majd elkezdődött a szolgálat de csak a képmásnak szolgáltak mivel az eredeti fent volt a mennyben.
3 Mózes 16:1-34
Gondoljunk bele: Isten úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki benne hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mennyivel különb, hogy nem egy pénzen megvehető állatot visznek áldozatul, hanem Isten a saját fiát elküldte, aki saját magát odaadta miértünk, hogy a kifogástalan áldozat tökéletes engesztelésül legyen.
Kifolyt vérét felvitte az eredeti sátorba, bevitte a szentek szentjébe, amivel nekünk váltságot szerzett.
Sokszor követ el hibát az ember, a váltság által azonban le tudjuk Isten előtt rendezni ezeket. Jézus vére mindig ott van Isten előtt.
Zsidó levél 7:21 “De az esküvéssel, az által, a ki azt mondá néki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint:
7:22 Annyiban jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus.
7:23 És amazok jóllehet többen lettek papokká, mert a halál miatt meg nem maradhattak:
7:24 De ennek, minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága.
Ennekokáért õ mindenképen idvezítheti is azokat, a kik õ általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök.
Örökre üdvözíteni tud minket és esedezik értünk.
7:26 Mert ilyen fõpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplõtelen, a bûnösöktõl elválasztott, és a ki az egeknél magasságosabb lõn,
7:27 A kinek nincs szüksége, mint a fõpapoknak, hogy napról-napra elõbb a saját bûneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván.
7:28 Mert a törvény gyarló embereket rendel fõpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút. „
8:1 Fõdolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan fõpapunk van, a ki mennyei Felség királyi székének jobbjára üle,
8:2 Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, a melyet az Úr és nem ember épített.
Jézus a mi főpapunk, aki esedezik értünk ott ül Isten jobbján.
8:3 Mert minden fõpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, a mit áldozatul vigyen.
8:4 Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, a kik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal,
8:5 A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked.
8:6 Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, a mely jobb ígéretek alapján köttetett.
8:7 Mert ha az az elsõ kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak.
8:8 Mert dorgálván õket, így szól: Ímé napok jõnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök.
8:9 Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az õ atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam õket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert õk nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr.
8:10 Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az õ elméjökbe, és az õ szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és õk lesznek nekem népem.
8:11 És nem tanítja kiki az õ felebarátját és kiki az õ atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytõl nagyig.
8:12 Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az õ bûneikrõl és gonoszságaikról meg nem emlékezem.
8:13 Mikor újról beszél, óvá tette az elsõt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.
9:1 Annakokáért voltak ugyan az elsõ szövetségnek is istentiszteletei rendtartásai, mint szintén világi szenthelye.
9:2 Mert sátor építtetett, az elsõ, a melyben vala a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek.
9:3 A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentének,
9:4 Melyben vala az arany füstölõ oltár és a szövetség ládája beborítva minden felõl aranynyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje meg meg a szövetség táblái,
9:5 Fölötte pedig a dicsõség kérubjai, beárnyékolva a fedelet, a mikrõl most nem szükséges külön szólani.
9:6 Ezek pedig ekképen levén elrendezve; az elsõ sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégzésére,
9:7 A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a fõpap, vérrel, melyet magáért és a nép bûneiért áldoz.
9:8 Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyilt meg a szentély útja, fennállván még az elsõ sátor.
9:9 A mi példázat a jelenkori idõre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevõt,
9:10 Csakis ételekkel meg italokkal és különbözõ mosakodásokkal – melyek testi rendszabályok – a megjobbulás idejéig kötelezõk.
9:11 Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendõ javaknak fõpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül,
9:12 És nem bakok és tulkok vére által, hanem az õ tulajdon vére által, ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.
9:14 Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektõl, hogy szolgáljatok az élõ Istennek.
9:15 És ezért új szövetségnek a közbenjárója õ, hogy meghalván az elsõ szövetségbeli bûnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.
A tanítás teljes terjedelmében itt hallgatható meg:
Tóth Viktor
2019.06.23