Vajon Isten megbocsát nekem?

Az Ószövetségben a bűnért való engesztelés központi helyet foglal el. Az engesztelő áldozat, olyan áldozat, amely képes eltörölni a bűnt és helyreállítani az életközösséget Isten és az ember között. Az Újszövetségben a bűnbocsánatra egyetlen megoldás a Jézus Krisztus áldozatának az elfogadása.

32. Zsoltár

¹Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.
²Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.
³Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett.
⁴Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. (Szela.)
⁵Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. (Szela.)
⁶Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt.
⁷Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. (Szela.)
⁸Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.
⁹Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád.
¹⁰Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az ÚRban, azt ő szeretettel veszi körül.
¹¹Örüljetek az ÚRnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz szívűek!

Az Ószövetségben egész rendszer van kidolgozva a bűnért való engesztelésre. (III. Mózes)

engesztelő áldozat: olyan áldozat, amely eltörli a bűnt és helyreállítja az életközösséget Isten és az ember között.

Az Újszövetségben is központi téma a bűnbocsánat.

Az Újszövetségben a bűnbocsánatra egyetlen megoldás a Jézus Krisztus áldozatának az elfogadása.

Vajon miért ilyen fontos ez?

Ha fontos, akkor miért nem foglalkozunk vele?

Vajon Isten megbocsát nekem?

A Biblia válasza

Igen, Isten megbocsátja a bűneidet, ha megteszed a megfelelő lépéseket. A Biblia azt írja, hogy Isten „a megbocsátás Istene”, és „bővelkedik a megbocsátásban” (Nehémiás 9:17; Zsoltárok 86:5; Ézsaiás 55:7). Teljesen megbocsát a bűnösnek, vagyis eltörli a bűneit (ApCsel. 3:19). Továbbá végérvényesen megbocsát. Ezt mondja: „bűnükről nem emlékezem meg többé” (Jeremiás 31:34). Nem emlegeti fel a bűneinket azért, hogy újra és újra vádoljon vagy büntessen bennünket.

Hogyan nyerheted el Isten megbocsátását?

1. Bűnbánat: Ismerd el, hogy a bűnöddel megsértetted Isten alapelveit. Lehet, hogy a tetteiddel megbántottál másokat, de először is azt kell felismerned, hogy Isten ellen vétettél (Zsoltárok 51:1, 4; ApCsel. 24:16).
2. Megvallás: Valld meg a bűnödet Istennek imában (Zsoltárok 32:5; 1János 1:9).
3. Megtérés: Őszintén kell sajnálnod, hogy bűnt követtél el. Az „Isten szerinti szomorúság” megbánásra késztet, arra, hogy szívből megváltozz (2Korintusz 7:10). Ehhez az is hozzátartozik, hogy megbánod azokat a helytelen tetteket, amelyek a bűnhöz vezettek (Máté 5:27, 28).
4. Megváltozás: Változz meg, ez jelenti a megtérést (ApCsel. 3:19). A megtérés magában foglalhatja, hogy egyszerűen nem teszel meg többé valamit, illetve hogy teljesen megváltoztatod a szemléletmódodat vagy a viselkedésedet (Efézus 4:23, 24).
5. Jóvátétel: Tegyél lépéseket azért, hogy helyrehozd a károkat (Máté 5:23, 24; 2Korintusz 7:11). Kérj bocsánatot azoktól, akik szenvednek a miatt, amit tettél vagy elmulasztottál megtenni, és amennyire csak lehet, próbáld meg jóvátenni a hibádat (Lukács 19:7–10).
6. IMA: Imádkozz Istenhez, hogy Jézus váltságáldozata alapján bocsásson meg neked (Efézus 1:7). Ha szeretnél választ kapni az imádra, neked is meg kell bocsátanod azoknak, akik megbántottak (Máté 6:14, 15).
7. Áldozat. A Zsidók 9,22 szerint “vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.” Az ószövetségben egy hibátlan báránnyal kellett Isten haragját kiengesztelni. Jézus, Isten bűntelen fia, meghalt a kereszten és a bűnökért való egyszeri, tökéletes végső áldozat lett. Jézus fizette meg a bocsánat árát, mikor meghalt a kereszten. “Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket ” (1 Péter 3,18a) “Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából ” (Efezus 1,7)

A bűnbocsánat gyümölcse:

Boldogság. Mikor tudatában vagyunk Isten bocsánatának, boldogok leszünk. “Boldog, akinek hűtlensége megbocsátatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.” (Zsoltárok 32,1-2) Isten nem használja fel ellenünk a bűneinket.

A bűnbocsánat másik következménye, hogy Isten nem tartja számon múltbeli bűneinket, és nem emlegeti fel őket. Mivel Jézus vére eltakarta a bűneinket, ezért Isten még az emlékezetéből is kitörli őket. “én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.” (Ézsaiás 43,25) Isten leveszi rólunk bűnünket. Isten képes arra, hogy ne lássa bűneinket, mikor ránk néz, mert amikor ő megbocsát, olyan messzire veti vétkeinket, amilyen messze van kelet nyugattól (Zsoltárok 103,12) Mi is megbocsáthatunk magunknak. Miután Isten megbocsátott, mi is megbocsáthatunk magunknak és folytathatjuk életünket. “Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Filippi 3,13-14)

Lépj tovább, Isten megbocsátott!

Isten mindent megbocsát és elfelejt!

Mindig megbocsát, és ünnepet rendez, amikor valaki az ő bocsánatát kéri, és mindent „elfelejt”.

Mindazonáltal felmerülhet a kétely az ember szívében: vajon „mennyire” kész Isten megbocsátani. Nos, elég bűnbánatot tartani és bocsánatot kérni. Nem kell semmit sem fizetni érte, mert Jézus már megfizetett értünk. A követendő példa a tékozló fiú, aki bűnbánóan egy egész beszéddel készül az apjával való találkozásra, ő azonban még szóhoz jutni sem engedi, hanem szorosan magához öleli és magánál tartja.

Tévhitek Isten megbocsátásáról:

„Túl nagy a bűnöm ahhoz, hogy Isten megbocsásson nekem.”

Ha megtesszük azokat a lépéseket, amelyeket Isten kér tőlünk a Bibliában, számíthatunk a megbocsátására, mivel sokkal megbocsátóbb, mint gondolnánk. A súlyos bűnöket is megbocsátja, még akkor is, ha valaki többször követte el ugyanazt a helytelen tettet (Példabeszédek 24:16; Ézsaiás 1:18).

• Isten például Dávid királynak is megbocsátott, aki házasságtörést és gyilkosságot követett el (2Sámuel 12:7–13).
• Pál apostolnak is megbocsátott, aki úgy érezte, hogy nincs nála bűnösebb ember (1Timóteusz 1:15, 16).
• Még azokhoz az első században élő zsidókhoz is irgalmas volt, akik felelősek voltak a Messiás, Jézus haláláért, de megváltoztak (ApCsel. 3:15).

„Ha meggyónom a bűnömet a papnak, feloldoz.”

Egyetlen ember sincs felhatalmazva arra, hogy megbocsássa az Isten ellen elkövetett bűnöket. Bár segíthet nekünk felépülni, ha beszélünk valakinek a helyzetünkről, csakis Isten bocsáthatja meg a bűnünket (Efézus 4:32; 1János 1:7,).

Búcsúcédula – GMM –  Globális Megbocsátási Művek – „Amikor a pénz a perselybe‘ csörren, a lélek a tűzből a mennybe röppen.”

A bűnöknek a papok előtt való megvallását, a fülbegyónást a protestánsok már 500 ével ezelőtt elvetették, mert a bűneiket csak Istennek „gyónhatjuk” meg ki-ki az imájában vagy együtt az egész gyülekezet, az együttesen elmondott imában.

Ha ez igaz, akkor hogy értsük, amit Jézus az apostolainak mondott: „Ha megbocsátjátok valakiknek a bűneit, meg lesznek bocsátva nekik; ha megtartjátok valakikéit, meg lesznek tartva” (János 20:23). Ekkor arra utalt, hogy amikor megkapják a Szent Szellemet, különleges hatalommal fogja felruházni őket (János 20:22).

Jézus ígéretéhez hűen az apostolok megkapták ezt az ajándékot, amikor a Szent Szellem kitöltetett rájuk i. sz. 33-ban (ApCsel. 2:1–4). Péter apostol ezzel a hatalommal élt, amikor megítélte Anániást és Szafirát. Csoda folytán felismerte a megtévesztő tettüket, és közölte velük, hogy a bűnük nem lesz megbocsátva (Ap.Csel. 5:1–11).

Simon Wiesenthal 1976-ban írt Napraforgó című könyvében van egy életrajzi beszámoló egy olyan incidensről, amely körül egy komoly etikai vita alakult ki.

Simon Wiesenthal egy híres zsidó, aki a rejtőzködő nácikat próbálta megtalálni. Főleg olyanokat, akik felelősek voltak a tömeges kivégzésekért, és vezetők voltak koncentrációs táborokban. A háború vége felé maga Wiesenthal is koncentrációs táborban volt. Ott léte alatt egy ápolónő, aki a németek oldalán dolgozott, odajött hozzá, elvitte egy nácihoz, aki haldoklott. Ez a haldokló náci elmondta az élettörténetét Wiesenthalnak. Elmesélte, hogy őt magát katolikusnak nevelték és ministráns volt a templomban, de később az SS-hez csatlakozott. Amikor a nácik megszállták Lengyelországot, ő is részt vett a zsidók összefogdosásában. Az egyik lengyel városban az összes ott élő zsidót egyetlen épületbe zsúfolták össze, és fölgyújtották az épületet. Most, ott fekve az ágyban és a halálát várva, szembenézett azokkal a rettenetes dolgokkal, amiket elkövetett. Fontos volt számára, hogy legyen egy zsidó származású ember, aki megbocsát neki. Ezért kérte meg Wiesenthalt, mint zsidót, hogy ő mondja ki a feloldozást. De Wiesenthal nem bocsátott meg. Nem mondott semmit, hátat fordított és kiment a szobából.

Harminc évvel később a Napraforgó című könyvében ír erről az emlékéről. Úgy határozott, hogy könyvének azt a részletét elküldi keresztény és zsidó vezetőknek, ami erről az incidensről szól. És felteszi nekik ezt a kérdést: igazam volt-e, hogy nem bocsátottam meg ennek a megtérő nácinak.

A zsidó vallás bűnbocsánata

A zsidó vallás ünnepnapjainak hagyományos imádságoskönyve szerint az imádság, a megbánás és a „cedókó” (jótékony tettek) által lehetséges a bűnök bocsánata.

A zsidók szerint az emberek ellen elkövetett bűnöket (az Isten ellen elkövetett bűnökkel szemben) előbb a lehetőségekhez képest jóvá kell tenni; jóvátétel nélkül nem lehetséges a bűn megbánása és a feloldozás.

Egyben mindenki egyetért: fordulj el a bűntől, fordulj Istenhez. Két része van tehát mindennek. Sokkal többről van szó, mint kihullatott könnyekről. Ha még könnyek is vannak benne, az rendben van. De a könnyek semmit sem érnek, ha nem fordulunk el a rossztól és nem fordulunk a jóhoz.

Rosszul használjuk Isten kegyelmét és csak a megbocsátás részét nézzük, ahelyett hogy abban a kenetben járnánk és abban az erőben, ami átalakít. Tulajdonképpen szégyen elvesztegetni Isten kegyelmét egy-egy ilyen pillanatnyi megkönnyebbülésre.

Isten kegyelme alkalmas a megbocsátásra, de sokkal több dolgot akar meggyógyítani bennük.

A legfőbb az, hogy Isten kegyelme erőben és felhatalmazásban járat bennünket, hogy tényleg azokat cselekedjük, amik igazán jók.

Kiss György

2016. 07.31.