“Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet” 91. Zsoltár 14.
91 1 Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, 2az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! 3 Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. 4 Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. 5 Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, 6 sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. 7 Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. 8 A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. 9Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, 10nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. 11 Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, 12kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. 13 Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. 14 Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. 15 Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. 16 Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.