Hogyan juthatunk be a nyugalomba? – Teljes totális dicséret, imádat által.
Az imádás, a legmagasabb rendű tevékenység, amire az emberi szellem képes.
23”De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói szellemben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. 24Az Isten Szellem, és akik imádják őt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk.” – az imádat ötször szerepel.
Bizonyos típusú embereket keres Isten, imádókat keres…miért kell keresnie?
A dicséret, a lélek tevékenysége. Vannak, akik a dicséreten sohasem lépnek túl. A dicséretnek az a célja, hogy bevezessen az imádatba.
A szoros kapu (Mt 7,13-14; 25,10-12; 7,22-23; 8,11-12)
Szoros kapu, keskeny út (Lk 13,23-24)
13„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. 14Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.”
Csak szellemben lehet az Urat imádni. A lélek tud dicsérni, de csak a szellem tud imádni. Szellemben és igazságban kell az Urat imádni!
Amíg az emberben a lélek dominál, nem tud imádni.
Hálaadás, dicséret, imádás közti különbség:
Hálaadás: elismeri Isten jóságát,
Dicséret – nagyságát
Imádás – szentségét ismeri el.
Az imádás az emberi szellem reagálása Isten szentségére.
HÁLALADÁS – DICSÉRET – IMÁDAT! Udvar, pitvar – Szentély – Szentek Szentje! Külső – bensőbb – legbensőbb hely (Ábrahám kebele, Jézus kebele, János, a legbensőbb kijelentések helye)
Az imádat azt jelenti, hogy személyiségünket alávetjük a Szentháromság Istennek:
- lelkiismeretünket megragadja szentsége,
- gondolatainkat és értelmünket táplálja igazsága,
- képzeletünk megtisztul szépségétől,
- szívünket megnyitja szeretete,
- akaratunkat alávetjük céljainak.
„Egy bűnös életű asszony meghallotta, hogy Jézus a farizeus házánál van vendégségben, és egy alabástrom edényben drága kenetet hozott, megállt Jézus mögött, a lábánál, és sírva, könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és a hajával törölte meg, majd csókolgatta, és megkente drága kenettel.”
Mivel Isten teremtett minket, ezért teljes életet élni nem tudunk, amíg a gondolataink az énből indulnak ki. E világ hazugsága, hogy minden csak rólunk szól.
Isten igazsága ezzel szemben a következő: “Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy… magasztaljuk dicsőséges kegyelmét” (Ef 1:4-6). Amikor Pál apostol erről ír, annyira magával ragadja az élet igazi alapjának átadása — nevezetesen az Isten dicsőségére és imádatára való élet –, hogy csak nehezen tud a gondolatainak parancsolni. A görög szövegben az Ef 1:3-14 versek egyetlen többszörösen összetett mondatot alkotnak, melyben az apostol körüljárja a Szentháromság személyeit, és időről időre oda tér vissza, hogy a létezésünk oka Isten dicsőítése, magasztalása, imádata. Máshol ezt így fogalmaz
“Bizony tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen” (Róm 11:36). Korábban pedig a bölcs Salamon állapította ezt meg: “Az Isten mindent saját céljaira teremtett” (Péld. 16:4, NLT). Világos tehát, hogy az élet nem rólunk szól, hanem Istenről — és benne, általa és érte van az, hogy mi is megtaláljuk a saját helyünket ebben a világban és Isten országában.
De mit jelent az, hogy Isten imádatáért létezünk? Mit jelent Istent imádni?
Az imádat azonban több, mint az imádkozás, dicsőítések éneklése, magasztos szavak ismételgetése — egy életstílusról van szó, melynek során életünk értelmét Istenben fedezzük fel, és elkezdünk ezzel összhangban élni. Ennek pedig számos következménye lesz, részben az előzőekben említett imádkozás és dicsőítés is. Azonban a Szentírás érdekes dolgokat fogalmaz meg az imádat és dicsőítés módjáról, pl.: “Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem” (Jn 17:4). “Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” (Jn 12:27-28).
E versek szerint Isten dicsőségére szolgál az, amikor azzal összhangban élünk, amiért megteremtett minket, és ebben kitartunk a végsőkig, még ha ez az életünkbe is kerül. Azzal imádjuk Istent, ha hozzá hűségesen élünk a körülményektől függetlenül, és önmagunkat megfeszítve, bizonyos dolgokról lemondva, érte élünk, és benne örömünket leljük.
Az imádat legmélyebb alapja: örömünket lelni Istenben. Ha ez jellemző ránk, akkor sok-sok egyéb dolog sem fog nehézséget jelenteni — az imádkozás, bibliaolvasás, Jézussal való meghalás, odaszánás, önmagunk megtagadása. Ha Istennek nem tudunk örülni, akkor viszont mindezt tehernek érezzük. Jézus igája akkor tud könnyű lenni, ha megismerjük őt: “Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek” (Mt 11:29). Ha megismerem, hogy milyen ő valójában, “beleszeretek”, és ámulattal fogom szemlélni őt. Örömöm lelem majd benne, és készségesen élek akaratának megfelelően, őt dicsőítve a létezésemmel.
Ez persze nem új felismerés, hisz mások már korábban írtak erről. C.S. Lewis így fogalmaz: “Amikor azt parancsolja, hogy dicsőítsük, Isten arra hív, hogy leljük örömünket benne.” John Piper pedig ezt vallja: “Isten akkor dicsőül meg bennünk leginkább, amikor a legelégedettebbek vagyunk vele.” És mindez valóban egy teljes életmódbeli változást jelent: “Az imádat jóval több dicséretnél, éneklésnél vagy imádkozásnál. Inkább egyfajta életmód: örömünket leljük Istenben, szeretjük őt, és odaszánjuk neki magunkat, hogy használjon fel a céljaira” (Rick Warren). Más szavakkal: “Az élet tehát: növekedés Istenben, átalakulás Krisztusba, önmagunk természetfölötti megvalósítása Krisztus titokzatos testében” (Thomas Merton ). A névleges keresztény közegek imádatról való felfogásával ez teljesen ellentétes. De ez az egyetlen biblikus mód, ahogyan élni érdemes.
SZELLEMBEN ÉS IGAZSÁGBAN IMÁDNI AZ ATYÁT
Jézus Samárián áthaladva találkozik egy asszonnyal és a következő párbeszéd hangzik el közöttük:
„A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljön az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók közül támadt. De eljön az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók szellemben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (aki Krisztusnak mondatik); mikor az eljön, megjelent nékünk mindent. Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek.” (János 4.20-26)
Jézus szavaiból egyértelműen kiderül, hogy az igaz imádat nem függ látható dolgoktól vagy földrajzi helytől. Tehát az igaz imádók nem valamilyen látható vagy kézzelfogható dolog segítségével imádják Istent, hanem hittel és szellemmel. És ehhez nem szükséges egy konkrét helyre menniük. Mivel ismerik az Isten által feltárt igazságot, az imádatuk összhangban van az igazsággal. A Biblia segítségével megismerték Istent, és Isten szelleme vezeti az életüket. Vagyis akik szellemmel és igazsággal imádják Istent, jól ismerik azt, akit imádnak.
Nézzük most meg mit is jelent szellemben és igazságban imádni bármely helyen az Atyát? Vegyük sorra az elhangzottakat.
Mit jelent szelleminek lenni?
Ez szükséges előfeltétele az imádatnak. Ez csak akkor lehetséges, ha befogadjuk Őt (a Szent Szellemet) és a Szent Szellem újjászülő munkájának eredményeként Isteni természet részesévé válunk (János 1.12-13).
Fontos ismernünk a bennünk munkálkodó Szent Szellem ismertető jegyeit, ami által isteni természet részesévé válunk.
A Szent Szellem jellemzői a következők:
– szent (a bűnös világtól elválasztott – 2 Kor. 6.14-18)
– mindenhol jelen lévő (ApCsel. 2.17),
– az igazság szelleme (János 14.17; 15.26),
– vezető (elvezet minden igazságra),
– pártfogó (mindenkor velünk van – János 15.26; Máté 28.20)
– vigasztaló, bátorító (amire szükség van az igazak nehéz próbáiban: János 14.16),
– felruház a fiúság jogával, hogy Isten az atyánkká váljon (János 1.12)
– erőt ad a Krisztusról való bizonyságtételhez és az igazságban való járáshoz (ApCsel. 1.8)
– természetfeletti ajándékokkal ruház fel a szolgálatra (1 Kor. 12.3-11).
Mit jelent ismerni Istent?
Mivel Isten szellem, ezért csak szellemi módon lehet megismerni Őt és mély bensőséges kapcsolatot ápolni vele. Önmagában az ige nem elég, csak halott betű, amit csak a Szent Szellem képes megeleveníteni és isteni tartalommal megtölteni! (János 6.63)
Mit jelent igazságban járni?
– minden parancsolat betöltése, Krisztushoz hasonlóan,
– engedelmességben járás (János 14.15),
– őszinte nyitott szívvel, megalkuvás nélkül.
Mit jelent az imádat, imádónak lenni?
– meghajolni Isten előtt és beismerni, hogy Ő az Úr az életünk felett, életünk minden területén. Ő az Úr és mi az Övéi (tulajdona, „rabszolgái”) vagyunk és nem Ő a mi szolgánk – állandóan felénk szolgálva – még akkor sem, ha időnként teljesíti a kéréseinket (1 Kor. 6.19-20),
– tisztelni és félni Őt (János 5.23; 1 Péter 2.17; Jelenések 14.7; Fil. 2.12)
Mit jelent az, hogy nem meghatározott helyeken?
Nem meghatározott helyek (templomok és gyülekezeti házak) az imádat helyei, hanem a mi hétköznapi életünk minden helyszíne (az otthon, az utca, a munkahely stb.) Mindez nem valami „szuper hívőknek” szól, hanem mindenkinek, hiszen Jézus a samáriai (egy pogány hátterű, bálványimádó) asszonynak beszélt mindezekről (János 4.20).
Mikortól érvényesek mindezek?
Jézus első eljövetele, ill. a Szent Szellem kitöltetése (Pünkösd) óta.
Mit jelent az, hogy Jézus mindent megjelent nekünk?
Jézus beszélget az igazakkal és mindent kijelent nekik (János 14.21).
Mit jelent az, hogy az Atya keresi az ilyen imádókat?
Keresni azt szoktuk, ami nincs a szemünk előtt, nem nyilvánvaló, ami elrejtett! A keresés időt igényel és azt is jelenti, hogy nincs belőle sok, ezért az Atya nagyon tudja értékelni, ha ilyen imádókat talál. A keresztyénség nem tömegmozgalom, mert az ige mondja: „sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak”. Az imádók a választottak, akik kevesen vannak és nem a hivatalosak, akik sokan vannak (Máté 22.14).
Az ilyen fiakban gyönyörködik az atya és azt mondja, amit annak idején Jézusnak:
„Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm” (Máté 3.17)
Ha egyedül Istent imádjuk, akkor megváltozik életünk, és megszűnik a sátán minden hatalma.
Kiss György