1 Mózes 22.
1Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. 2Akkor ezt mondta neki: „Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked.” 3Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. 4A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet. 5Ábrahám azt mondta a szolgáknak: „Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok.” 6Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. 7Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: „Atyám!” Az válaszolt: „Igen, fiam!” 8Ez azt mondta: „Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?” Ábrahám így felelt: „Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam.” Így mentek tovább egymás mellett. 9Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte, a fa tetejére. 10Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. 11De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. 12Az folytatta: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.” 13Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett. 14Ábrahám így nevezte a helyet: „az Úr gondoskodik”, ezért mondják mind a mai napig: „A hegyen, ahol az Úr gondoskodik.”
2 Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat!
3 Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz.
4 Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött.
5 Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenedért, az Úrért, Izráel Szentjéért, aki dicsővé tesz téged.
János 7:37-39
Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, szellememet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
Ésaiás 40:28-31 HUNK Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!
139 Dávid zsoltára. 1-17
URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. 2Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, 10kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
Jelenések könyve 2:
18„A thiatirai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz lángja, és a lába hasonló az aranyérchez: 19Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról, és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél. 20De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozati húst egyenek; 21pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. 22Íme, betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikből; 23gyermekeit pedig megölöm döghalállal, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint. 24Nektek pedig, a többi thiatirainak, akik nem fogadjátok el azt a tanítást, akik nem ismertétek meg a Sátán mélységeit – amint azt nevezik -, ezt mondom: nem vetek rátok más terhet, 25de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök. 26Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányok felett, 27hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket; 28ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot. 29Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”
Istennek nem akarata, hogy Pál apostol beszél arról, hogy miként kell élnünk, akikhez elérkezett az idők vége. Micsoda kiváltság, micsoda felelősség és amíg élünk, addig hiszünk, bízunk, remélünk futunk az Úrért, a hit nemes harcát szabályszerűen harcolva.
Isten megadja nekünk, hogy győztesen érhessünk a célba és futásunkkal dicsőséget szerezzünk az Úr Jézus nevének, és Isten gyönyörködni tudjon bennünk
Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt.
Magvetés
Amint meg van írva: “Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.”
Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja “igazságotok gyümölcsét.”
Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk.
Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt.
Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul.
És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok.
Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!
Az egész újszövetség az Isten és az ember közötti kibékülésről, a megtérésről és a bűnbocsánatról szól.
Sajnos azonban sok ember azért nem tud közeledni Istenhez, mert tévesen azt gondolja, hogy ő annyira bűnös, hogy szánára nincs megbocsátás. Ezzel szemben Isten minden bűnt megbocsát, és elfelejt. Sőt ünnepet rendez a megigazultak számára.
Zsoltár a bűnbocsánat és az Isten iránti bizalom zsoltára.
1-2: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.”
A bűnbánattól a megigazulásig
Hogyan nyerhetjük el Isten megbocsátását?
Az újszövetségi hívőknek nem kell áldozatokat bemutatniuk.
A bűnbocsánat elnyerésének egyetlen módja, Jézus Krisztus áldozatának az elfogadása.
S ahogy Jézus Krisztust elfogadjuk megváltónak, Isten többé nem ránk, hanem Krisztusra, az ő fiára tekint és Ő rajta keresztül lát bennünket. Ezáltal élhetjük át a megigazulás örömét és szabadságát.
321Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. 2Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. 3Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. 4Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. (Szela.) 5Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. (Szela.) 6Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt. 7Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. (Szela.) 8Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. 9Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád. 10Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az ÚRban, azt ő szeretettel veszi körül. 11Örüljetek az ÚRnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz szívűek!
“A győztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja.”
Jelenések 2:12-17
Levél a pergamoni egyháznak.
„A pergamoni egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja, aki a kétélű hegyes kardot tartja: 13Tudom, hol lakol; ott, ahol a sátán trónja áll. Ragaszkodol a nevemhez, nem tagadtad meg hitemet még azokban a napokban sem, amikor Antipászt, hűséges vértanúmat megölték nálatok, ahol a sátán lakik. 14De van némi kifogásom ellened. Élnek köztetek olyanok, akik Bileám tanításához ragaszkodnak, aki kioktatta Balakot, hogy áldozati hús evésére és erkölcstelenségre csábítsa Izrael fiait. 15Olyanok is élnek köztetek, akik a nikolaiták tanításához ragaszkodnak. 16Térj meg tehát! Mert ha nem, késedelem nélkül odamegyek, és harcba szállok velük, számnak kardjával. 17Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja.”
Isten elhívása és ajándékai megbánhatatlanok. Ha a gyökér szent, az ágai is szentek.
Róma 11
1Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. 2Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen: 3„Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek.” 4Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.” 5Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; 6ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. 7Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem érte el. A kiválasztottak azonban elérték, a többiek pedig megkeményíttettek, 8ahogyan meg van írva: „Adott nekik az Isten bódult lelket, olyan szemet, amellyel nem láthatnak, és olyan fület, amellyel nem hallhatnak mindmáig.” 9Dávid is ezt mondja: „Asztaluk legyen számukra csapdává és hálóvá, megbotlássá és megtorlássá. 10Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, és hátukat görnyeszd meg egészen.” 11Kérdem tehát: azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla! Viszont az ő elesésük által jutott el az üdvösség a pogányokhoz, hogy Isten féltékennyé tegye őket. 12Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a pogányok gazdagságává, akkor menynyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek. 13Nektek, pogányoknak pedig azt mondom: ha tehát én pogányok apostola vagyok, dicsőítem szolgálatomat, 14mert ezzel talán féltékennyé tehetem véreimet, és így megmentek közülük némelyeket. 15Hiszen ha elvettetésük a világ megbékélését szolgálta, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból? 16Ha pedig a kenyér első zsengéje szent, a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok. 17Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, 18ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. 19Azt mondod erre: „Azért törettek ki azok az ágak, hogy én beoltassam.” 20Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! 21Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. 22Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz. 23Viszont ha ők nem maradnak meg a hitetlenségben, szintén beoltatnak, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket. 24Hiszen ha te levágattál a természetes vad olajfáról, és a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor azok a természetes ágak mennyivel inkább be fognak oltatni saját olajfájukba! 25Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, 26és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: „Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, 27és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.” 28Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, 29hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. 30Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, 31úgy ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. 32Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön. 33Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! 34Ugyan „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? 35Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?” 36Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.
8„A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt: 9Tudok nyomorúságodról, és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. 10Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. 11Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál.”
Szmirna nevének jelentése: mirha.
A Kis-Ázsiai ősi város ma Törökország harmadik legnagyobb városa. Az akkoriban még csak százezres lakosú Szmirna messze földön híres volt szépségéről, koszorúiról és kultúrájáról, hiszen könyvtára is volt, ami nagy dolog volt abban az időben.
A város azonban hamar a római hatalom oldalára állt. Polgárai elsők között lettek a császárkultuszt hívei, aminek egyik fő központja volt a város. Ennek következtében a gyülekezet tagjainak erőteljes üldöztetésben volt részük.
Milyen nyomorúságon és szegénységen ment keresztül a szmirnai gyülekezet? Miért gazdag mégis? Miért nevez némely zsidókat a sátán zsinagógájának az Úr? Milyen próbát kellett kiállniuk a hívőknek?
Mindenkinek szüksége van a megnyugvásra, amit csak Isten adhat meg. A pihenésben új erőt és bátorságot meríthetünk, új reményt és örömet találhatunk. A pihenésben újra összpontosíthatunk, megerősíthetjük Istennel a kapcsolatot. A szombati pihenés célja, hogy bejussunk a nyugalomba, amiben megtapasztalhatjuk Isten szeretetét, gondoskodását.
Hálaadás, dicséret, imádás által tudunk bemenni Isten nyugalmában.
Az imádás a legmagasabb rendű tevékenység, amire az emberi szellem képes.
A János evangélium 4 fejezetében Jézus Isten igazi imádatáról ad kijelentést:
János 4:4
Samárián kellett pedig átmennie, 5és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 6Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. 7Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: „Adj innom!” (…)
23De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói szellemben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat keres magában. 24Az Isten szellem, ezért akik imádják, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk.”
Jézus a szamáriai asszonynak adott válaszában rendkívül fontos kinyilatkoztatást tesz: az imádat nem függ sem látható dolgoktól, sem földrajzi helytől, az Atyát szellemben és igazságban kell, hogy imádjuk.
Az igazi imádás mély, személyes kapcsolatot jelent Isten szellemével.
