A Szent Szellem keresztség, azt jelenti, hogy alámerülünk, bemerülünk, vagyis Isten bemerít bennünket az Ő Szellemébe. Pál apostol szavai alapján kijelenthető, hogy mivel mi mindannyian egy testté kereszteltettünk meg, egy lélekkel itattattunk meg.
Ez azt is jelenti, hogy mindazok, akik keresik Istent, megtérnek hozzá, azok a Krisztus testébe egy Szellem által belekereszteltetnek. És így teljesedik be az a prófécia, amit Keresztelő János a megjelenő Jézus Krisztusról mondott.
Ahhoz, hogy lássuk, hogy ez miként történik, vegyük sorra a vonatkozó igéket.
Máté 3:11 Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.
Az eredeti szöveg alapján a Szent Szellemmel keresztel.
Márk 1: 8: 8Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.”
Lukács 3:16. 16Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön az aki erősebb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni.
A tűz itt az eljövendő ítéletre vonatkozik.
A János evangéliuma szerint Keresztelő János próféciája hangsúlyozza, hogy Jézus az aki Szent Lélekkel fog kereszteni:
János 1:33 33Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni.
Cselekedetek 1:5 5hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.”
Cselekedet 11:16. 16Eszembe jutottak az Úr szavai, amikor mondta: János csak vízzel keresztelt, de ti a Szentlélekben fogtok megkeresztelkedni.
Korintus 12:13 13Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.
Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek – írja Pál apostol a Thesszalonikabeliekhez írt első levelében (4:3)
Kinek szól ez a felszólítás?
A világnak? Az utca emberének? Az ő számukra ma is a megtérés az üzenet.
S ahogy megtérünk Isten igéjének hallása által, az újjászületést, a megigazulást ajándékként kapjuk Istentől, az Úr Jézus Krisztus megváltásába vetett hit által.
De mindent, amit kapunk az életünk során az Ő céljaira kell, hogy használjuk. Ahogy az ige is figyelmeztet, hogy vigyázzunk a fehér ruhánkra. Vigyáznunk kell arra az új életre, amit tőle kaptunk, arra az új gondolkodásra, ami szintén az ő ajándéka.
A szentté válás, Isten népe, az egyház számára való felszólítás.
De mit jelent a szentség? Az eredeti görög szó a hagios jelentése: szent, Isten számára elválasztott.
A Zsidó levél 12:14-29 pedig ezt mondja: Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem láthatja meg az Urat.
Az Úr jézus, a lábmosás alkalmával azt mondja a tanítványoknak. „Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek.”
1 Péter 1 14 Mivel engedelmes gyermekek vagytok, életeteket ne szabjátok múltbeli vágyaitokhoz, amikor még tudatlanságban éltetek, 15hanem mint ahogy szent, aki meghívott benneteket, legyetek ti is szentek bármilyen körülmények között; 16mert meg van írva: „Szentek legyetek, amint én is szent vagyok.”
Isten a Szent Szellemen keresztül munkálkodik az életünkben, de fontos megismernünk, hogy ez miként történik, hiszen a szellemi dolgokat formális emberi logikával nem tudjuk felfogni.
Így volt ezzel a zsidók egyik főembere, a farizeus Nikodémus is – amint arról a János evangéliuma 3:1-21 részében olvashatunk:
31Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. 2Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.”
3Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” 4Nikodémus ezt kérdezte tőle: „Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?”
5Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. 6Ami testtől született, test az, és ami a Szellemtől született, szellem az. 7Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.
8A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Szellemtől született.” 9Nikodémus megkérdezte tőle: „Hogyan történhet meg mindez?”
10Jézus így válaszolt: „Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod? 1 1Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. 12Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? 13Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. 14És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, 15hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.
16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. 18Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. 19Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. 20Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. 21Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Mire van szükségünk ahhoz, hogy Isten akaratát cselekedve okosan, bölcsen szolgáljuk az Urat, a családot, a szomszédokat, a gyülekezetet?
A kulcs a halló, értő szív. Mindennek az alapja az Istennek való engedelmesség. Ahogy Pál apostol fogalmazott az efézusi gyülekezetnek írt levelében:Efezus 5:21Legyetek készségesek az egymás iránti engedelmességre a Krisztus iránti tiszteletből! Érett keresztényekként tudjuk, hogy ajánlatos mindent megvizsgálni, és aszerint gondolkodni és cselekedni. 1 Thesszalonika 5:21 Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!
Így lehetünk jó hangszer Isten kezében, engedve neki, hogy ő játssza az Ő szívében levő dallamot. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a Szent Szellem vezetésében járunk. A Szent Szellem által tudunk közösségben lenni Jézussal. A Szent Szellem teszi Isten szeretetét valóssá számunkra!
Ahogy Gégény Éva, Szent Szellem a kulcs című könyvében íja: Nincs semmi, amit ez a világ kínálhatna ahhoz képest, amit Szent Szellemben nyerünk. Semmi nem ér fel az Ő erejével, gyöngéd szeretetével, barátságával, jelenlétével…
Látod, az, hogy Isten szelleme betölt és megkapjuk ajándékait, egy ígéret számunkra. Ezt az ígéretet meg is ragadhatjuk. Mi kell hozzá? A megtérés, ami a gondolkodás megváltoztatása, azaz hinni Jézus Krisztusban és őt elfogadni személyes megváltónak és urunknak és hagyni, hogy átformáljon.
A mindennapi aggódás helyett a mennyei Atya gondiviselésébe vessük a bizalmunkat. Keressük először az Isten országát és az ő igazságát, mert neki gondja van ránk.
Molnár Csaba 2023.01.22.
Máté Evangéliuma 6
25Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? 27Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? 28Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? 31Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? 32Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. 34Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.
A mindennapokban a létfenntartásért való fáradozás közepette újra és újra gondokkal és problémákkal kerülhetünk szembe.
Kire vagy mire nézel, hova fordulsz ilyenkor?
Az Úr Jézus nem ígérte meg, hogy nem lesznek gondok az életünkben, azt viszont kijelentette, hogy minden napnak elég a maga baja. Nem kell a holnapért aggódnunk, inkább bízzunk Isten gondviselésében.
Keressük először az Isten országát és az ő igazságát, és mindenkor minden gondunkat vessük rá, mert neki gondja van ránk. Azok a dolgok pedig, amiket Isten jónak lát, hogy nekünk adja azokat nekünk fogja adni.
Ehhez azonban szüséges, hogy Ő legyen az első az életünkben, ahogy az 1. Zsoltárban olvassuk: boldog ember az, aki az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi a gyümölcsét, és nem hervad el a levele, és minden munkájában eredményes lesz.
Ez ószövetségi ígéret, az Új szövetségben mennyivel inkább így van ez . Legyen az Úr Jézus az első a mi életünkben és akkor ezek a dolgok is másképpen fognak alakulni. Ámen.
„Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. 17Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, 18hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” Máté evangélium 6:16-18
A böjt lényege a tartózkodás az evéstől, ivástól vagy valamilyen tevékenységtől lelki, szellemi célok érdekében. Mindeközben háttérbe tudjuk szorítani a testi embert, a testi gondolkodást úgy, hogy Istenre koncentrálunk és a vele való kapcsolatot erősítjük.
A világ folyamatosan azon dolgozik, hogy elszakítson bennünket Istentől. Ezért nagyon fontos, hogy mi azonban mind közelebb kerüljük hozzá. A böjt csak imával együtt érheti el a célját, azáltal, hogy képessé válunk arra, hogy a belső emberünkre tudjunk figyelni.
A böjtnek számos pozitív hatása van: tisztává teszi a szívet és az elmét, erősebbé teszi az emlékezetet, jót tesz szervezetnek. Segít megtörni a testi ember vágyait és makacsságait.
A böjt időtartama egy naptól 40 napig bezárólag igen eltérő lehet, vannak részleges, vagy szigorú böjtök. A böjt akár egyetlen étkezés kihagyásával is lehet áldásos. A lényeg, hogy mindenki önszántából, jókedvűen, ünnepelve tegye.
5 „Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek felállni és hangosan imádkozni a zsinagógában és az utcasarkon, hogy mindenki lássa és hallja őket! Igazán mondom nektek: ezzel már meg is kapták az összes jutalmukat.6 Amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtót, és titokban imádkozz Mennyei Atyádhoz! Ő látja, amit titokban teszel, és megjutalmaz érte!
7 Amikor imádkoztok, ne legyetek bőbeszédűek, mint azok, akik nem ismerik Istent, és azt hiszik, hogy akkor teljesül a kérésük, ha sokszor ismételgetik.8 Ne utánozzátok őket! Mennyei Atyátok jól tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.9 Inkább így imádkozzatok:
»Atyánk, aki a Mennyben vagy, legyen megszentelve a neved! 10 Jöjjön el királyi uralmad, és akaratod teljesüljön itt a Földön is, ahogy a Mennyben teljesül! 11 A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! 12 Bocsásd meg a bűneinket, ahogyan mi is megbocsátottunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek! 13 Ne engedd, hogy kísértésekkel próbára tegyenek bennünket, és szabadíts meg minket a gonosztól!«[a]
14 Mert ha megbocsátjátok az embereknek bűneiket, akkor Mennyei Atyátok is megbocsát nektek.15 De ha nem bocsátotok meg másoknak, akkor Mennyei Atyátok sem bocsát meg nektek.”
Máté 18:21-35
Példázat az adós szolgáról
21 Ezután Péter lépett hozzá, és megkérdezte: „Uram, hányszor kell megbocsátanom az Isten családjába tartozó testvéremnek, aki többször is vétkezik ellenem? Akár hétszer is?”
22 „Nemcsak hétszer, hanem akár hetvenszer hétszer[a] is — válaszolta Jézus. —23 Mert Isten Királysága hasonlít ehhez: egyszer egy király elhatározta, hogy a szolgáival megfizetteti mindazt, amivel tartoztak neki.24 Miközben elszámolt velük, eléje hozták az egyiket, aki tízezer talentummal[b] tartozott.25 Mivel a szolga nem tudta megfizetni az adósságát, a király megparancsolta, hogy adják el őt rabszolgának a feleségével és a gyermekeivel együtt, és adják el minden vagyonát is. Amit pedig ezekért kapnak, abból törlesszék az adósságot.26 A szolga ekkor leborult a király előtt, és így könyörgött: »Kérlek, légy türelmes hozzám! Minden adósságomat meg fogom fizetni!«27 A király megsajnálta, szabadon engedte, sőt az összes adósságát is elengedte.
28 Miután ez a szolga elment, találkozott egyik másik szolgatársával, aki viszont neki tartozott száz ezüstpénzzel. Torkon ragadta, fojtogatni kezdte, és azt mondta: »Add meg, amivel tartozol!«
29 Az meg az első szolga lába elé borult, és így könyörgött: »Kérlek, légy türelmes hozzám! Minden adósságomat meg fogom fizetni!«
30 Az első szolga azonban nem akart megkönyörülni rajta, hanem börtönbe záratta a szolgatársát, amíg az minden tartozását vissza nem fizeti.31 Amikor annak szolgatársai meglátták ezt, nagyon megdöbbentek, majd elmentek a királyhoz, és elmondták, mi történt.
32 Ekkor a király behívatta az első szolgát, és ezt mondta neki: »Te gonosz szolga, én minden adósságodat elengedtem, mivel kegyelemért könyörögtél!33 Neked is ugyanúgy könyörülnöd kellett volna a szolgatársadon, ahogyan én könyörültem rajtad!«34 Majd a király haragjában átadta ezt a szolgáját a börtönőröknek, hogy tartsák fogva, amíg ki nem fizeti minden adósságát.
35 Bizony, így bánik veletek Mennyei Atyám is, ha szívből meg nem bocsáttok annak a testvéreteknek, aki vétkezett ellenetek!”
Isten újat akar cselekedni az életünkben bármilyen régen ismertük is meg. Úgy olvassuk igéjét, hogy közben felfedezzük milyen titkok, kincsek vannak benne elrejtve.
Nem az számít, hogy te mit tanulunk meg, hanem az, hogy mit tudunk megtanítani, továbbadni.
Ne veled érjen véget az áldás, veled kezdődjön és a gyermekekkel folytatódjon.
Fontosabb a szolgálatod a családodban mint bárhol máshol, munkahelyen, vagy gyülekezedben. Isten megítérte, hogy Ő a generációk Istene.
18 Hóséá, Élá fia, Izráel királya uralkodásának 3. évében lett király Júdában Ezékiás, Áháznak, Júda királyának fia. 2 Amikor Ezékiás trónra lépett, 25 éves volt, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Abínak hívták, Zekarjá leánya volt.
3 Azt tette, amit az Örökkévaló jónak tart, ahhoz hasonlóan, amit ősapja, Dávid király tett.
4 Ezékiás volt az, aki lerombolta a magaslatokat, összetörte a bálványoknak emelt köveket és az Asera-oszlopokat. Összetörte a rézkígyót is — amelyet még Mózes készített —, mivel a nép abból is bálványt csinált: Nehustánnak[a] nevezték el, és áldozatokat mutattak be neki.
5 Mivel Ezékiás bízott az Örökkévalóban, Izráel Istenében, Júda királyai között nem volt hozzá hasonló sem utána, sem előtte. 6 Teljes szívvel ragaszkodott az Örökkévalóhoz, és hűségesen követte őt. Engedelmeskedett az Örökkévaló parancsainak, amelyeket Mózes által parancsolt.
7 Ezért vele volt az Örökkévaló, és Ezékiás minden vállalkozásában sikeres volt.
Lerázta magáról Asszíria királyának igáját és nem szolgálta többé.[b]8 Ezékiás volt az, aki megverte a filiszteusok seregét, és egészen Gázáig hatolt. Összes településüket elfoglalta, a legkisebb városoktól a legnagyobbakig…
…Asszíria királya megtámadja Jeruzsálemet is
13 Ezékiás király uralkodásának 14. évében Szanhérib, Asszíria királya felvonult Júda ellen, és Jeruzsálem kivételével az összes fallal kerített várost elfoglalta. 14 Akkor Ezékiás, Júda királya üzenetet küldött neki Lákisba: „Beismerem, hogy vétkeztem ellened! Kész vagyok megfizetni, amit büntetésül kivetsz rám, csak vonulj vissza!”
Az asszír király 300 talentum ezüst és 30 talentum[c] arany megfizetésére kötelezte Ezékiást, 15 aki teljesítette is ezt a követelést. Ehhez azonban össze kellett gyűjtenie minden kincset az Örökkévaló Templomából és a királyi kincstárból is. 16 Még a Templom ajtószárnyairól és az ajtófélfákról is le kellett vágnia az aranyborítást, s mindezt oda kellett adnia Asszíria királyának. Az ajtókat és az ajtófélfákat korábban éppen Ezékiás parancsára borították be arannyal.
Asszíria királya gyalázza az Örökkévalót
17 Az asszír király mégis elküldte Lákisból három tisztjét — akik a legfontosabb tisztségeket viselték — a hadvezérét, a testőrség parancsnokát és a kormányzót egy nagy hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Miután az asszír sereg megérkezett Jeruzsálem határába, a három asszír tisztviselő megállt a csatorna végénél, amely a Felső-tavat[d] táplálja. közel az úthoz, amely a ruhamosók mezejére vezet. 18 Azután hívatták Ezékiás királyt, de ő három főemberét küldte ki: Eljákimot, Hilkijjáhú fiát, a királyi palota udvarmesterét, Sebnát, a király titkárát, és Jóáhot, Ászáf fiát, a krónika-írót.
19 A kormányzó ezt mondta nekik: „Üzenetet hoztam Asszíria királyától Ezékiásnak. Kérlek, mondjátok meg uratoknak:
»Azt mondja a nagy király, Asszíria királya: Ugyan miben reménykedsz? 20 Azt mondod, hogy van elég erőd és bölcsességed, hogy harcolj ellenem? Ez csak üres fecsegés! Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem? 21 Talán Egyiptom segítségében? Hiszen olyan az, mint a törött nádszál! Támaszkodj csak rá, majd meglátod, hogy felhasítja a tenyered! Bizony, ilyen a fáraó, Egyiptom királya azok számára, akik benne bíznak! 22 Vagy talán azt mondod: Istenünk, az Örökkévaló az, akiben bízunk! De vajon nem ő az, akinek az oltárait és magaslatait Ezékiás leromboltatta, majd azt parancsolta Júda és Jeruzsálem lakosainak, hogy egyedül a jeruzsálemi oltárnál mutassanak be áldozatot?
23 Akkor hát köss fogadást urammal, Asszíria királyával: ajándékba kapsz tőle 2 000 lovat, ha tudsz rájuk lovasokat ültetni.
24 Ugyan hogy tudnád visszaverni uramnak akár csak a legkisebb vezérét is? Vagy talán Egyiptom harci szekereiben és lovaiban bízol?
25 Azt hiszed, az Örökkévaló tudta nélkül jöttem ellened, hogy országod elpusztítsam? Hiszen éppen az Örökkévaló mondta nekem, hogy támadjam meg és pusztítsam el országodat!«”
26 Akkor Ezékiás követei, Eljákim, Sebna és Jóáh azt mondták a kormányzónak: „Kérünk, beszélj velünk, szolgáiddal, arám nyelven, mert megértjük! Ne héberül szólj, mert akkor a várfalon lévők is megértik!”
27 De ő így válaszolt: „Uram nemcsak uratoknak és nektek küldte ezt az üzenetet, hanem mindazoknak a férfiaknak is, akik a várfalon vannak! Hiszen őrájuk is az a sors vár, mint ami rátok! Amikor majd nem lesz sem kenyeretek, sem vizetek, valamennyien a saját ürüléketeket fogjátok enni és vizeleteteket isszátok!”[e]
28 Akkor a kormányzó odaállt a városfal elé, és nagy hangon így kiáltott a falon lévőknek héber nyelven: „Emberek, halljátok meg, mit üzen nektek a nagy király, Asszíria királya!
29 »Ne hagyjátok, hogy Ezékiás becsapjon benneteket, mert ő úgysem tud megmenteni titeket a kezemből! 30 Ne higgyetek Ezékiásnak! Csak hiteget titeket, amikor azt mondja, hogy az Örökkévaló biztosan megszabadít benneteket, és ezt a várost nem adja Asszíria királyának a kezébe. 31 Ne hallgassatok rá! Inkább Asszíria királyának higgyetek, aki ezt üzeni:
Adjátok meg magatokat, jöjjetek ki a városból, és kössetek békét velem! Akkor szabadon hazamehettek, s mindannyian a saját szőlőtökről és fügefátokról ehettek és saját kutatok vizét ihatjátok. 32 Azután majd eljövök, és elviszlek titeket olyan földre, amely országotokhoz hasonló. Ott azután élhettek, nem kell meghalnotok! Ott bővében lesztek minden jónak: gabonának és bornak, mert az a föld a bőséges kenyér és szőlő földje, olívaolaj- és méztermő föld!
Ne hagyjátok magatokat becsapni! Ezékiás félrevezet azzal, hogy maga az Örökkévaló fog megszabadítani benneteket! 33 Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzetek istenei a maguk népét Asszíria királyának kezéből? 34 Hol vannak Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivva istenei? Megmentették-e Samáriát a kezemből? 35 Hol van csak egyetlen isten is, aki meg tudta volna menteni népét és földjét? Hogy képzelitek, hogy az Örökkévaló meg tudja menteni Jeruzsálemet a kezemből?«”
36 De a jeruzsálemi férfiak csendben maradtak, és semmit sem válaszoltak erre, mert Ezékiás megparancsolta, hogy senki se álljon szóba az ellenséggel. 37 Ezután Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónika-író visszatértek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában,[f] és átadták a kormányzó üzenetét.
Ezékiás király az Örökkévalót hívja segítségül
19 Amikor Ezékiás király végighallgatta a követek jelentését, megszaggatta ruháit, majd zsákruhába öltözött, és az Örökkévaló Templomához ment.
2 Azután elküldte néhány emberét Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. Ezek voltak a követei: Eljákim, a királyi palota udvarmestere, azután Sebna, a király titkára, és a papok vezetői. Valamennyien zsákruhába öltöztek, 3 majd elmentek Ézsaiáshoz, és ezt mondták: „Királyunk, Ezékiás üzeni neked: »Ó, jaj ez a nap! Mert megszorongatnak, megfenyítenek bennünket, és gyalázatot kell elviselnünk! Olyan szorult helyzetbe kerültünk, mint a magzat, aki már majdnem világra jött, de anyjának nincs ereje hozzá, hogy megszülje.[a]4 Istenünk, az Örökkévaló talán meghallotta, mit mondott Rabsaké, akit ura, Asszíria királya azért küldött ide, hogy az Élő Istent gyalázza. Talán meg is bünteti őt az Örökkévaló ezért. Te pedig, Ézsaiás, imádkozz és könyörögj népünk maroknyi töredékéért, amely még életben maradt.«”
5-6 Amikor Ézsaiáshoz érkeztek, és átadták a király üzenetét, ő így felelt: „Ezt a választ vigyétek uratoknak. Azt mondja neked az Örökkévaló: »Ne ijedj meg attól, amit Asszíria királyának szolgái mondtak, s amellyel engem gyaláztak! 7 Figyeld csak meg, mit teszek vele! Egy szellemet küldök az asszír királyhoz, s amikor a király rossz híreket hall, visszatér országába. Ott pedig kardélre juttatom: a saját földjén fogják meggyilkolni.«”
Az asszír sereg átmenetileg elvonul Jeruzsálem alól
8 Rabsaké hallotta, hogy Asszíria királya elvonult Lákistól, és Libna városát kezdte ostromolni. Rabsaké tehát Libnába ment, és ott találkozott a királlyal. 9 Azután az asszír király hírt kapott arról, hogy Tirháká,[b] Etiópia királya a seregével ellene vonul.
Az asszír király ekkor követeit ismét Ezékiáshoz küldte, hogy a következő üzenetet adják át neki:
10 „Ne higgy Istenednek, akiben bízol, ha azt mondaná, hogy nem engedi Jeruzsálemet Asszíria királyának kezébe esni, mert becsap téged! 11 Magad is láttad, hogyan pusztították el Asszíria királyai az összes országot! Azt képzeled, hogy te majd megmenekülsz a kezemből?! 12 Elődeim, Asszíria királyai pusztították el Gózánt, Háránt, Recefet és Eden népét Telasszárban! Ezeknek istenei közül egyik sem tudta megmenteni a saját népét Asszíria hatalmától. 13 Nézd meg, mi lett a sorsa Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivvá királyainak!”
Ezékiás imádsága
14 Ezékiás átvette a követektől az asszír király levelét, és elolvasta. Majd fogta a levelet, és fölment az Örökkévaló Templomába. Ott, az Örökkévaló jelenlétében kiterítette a papírtekercset, 15 és így könyörgött hozzá: „Ó, Örökkévaló, Izráel Istene, aki a kerubok fölött ülsz királyi trónodon! Te vagy az Isten, nincs más rajtad kívül! Egyedül te vagy a föld összes királyságainak Istene! Te vagy az, aki teremtetted az eget és a földet! 16 Kérlek Örökkévaló, hallgass meg engem! Figyelj rám, és lásd meg ezt a levelet! Kérlek, figyelmesen vizsgáld meg Szanhérib üzenetét, amellyel az Élő Istent gyalázta!
17 Mert igaz, Örökkévaló, hogy Asszíria királyai elpusztították az összes nemzetet és országaikat, 18 azok isteneit pedig elégették. De azok az úgynevezett istenek csak emberi kéz kőből és fából készült alkotásai voltak — ezért lehetett elpusztítani őket. Valójában egyikük sem volt Isten!
19 Ezért hát, Örökkévaló Isten, szabadíts ki bennünket az asszír király kezéből, hadd tudják meg a föld összes királyságai, hogy te vagy az Örökkévaló, és nincs rajtad kívül más Isten!”
Az Örökkévaló válasza
20 Akkor Ézsaiás, Ámóc fia Ezékiáshoz küldött valakit ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Mivel hozzám imádkoztál Szanhérib, Asszíria királya miatt, 21 válaszul ezt mondja az Örökkévaló Szanhéribnek:
»Bizony Sion szűz leánya kicsúfol téged!
Jeruzsálem leánya kigúnyol téged![c] 22 De te, Asszíria királya, kit gúnyoltál ki?
Ki ellen szóltál olyan kevélyen?
Kit néztél le megvetéssel és büszke tekintettel?
Kit gyaláztál és káromoltál?
Izráel Szentjét!
Bizony, ellene vétkeztél! 23 Szolgáid által az Urat gyaláztad és káromoltad!«
Ezt mondtad: »Rengeteg harci szekeremmel
felmentem a hegyek tetejére,
még a Libanon csúcsára is!
Ledöntöttem a legmagasabb cédrusokat,
kivágtam a legszebb sudár fenyőket,
behatoltam a legsűrűbb erdőkbe,
a legtávolabbi zugokba! 24 Ha akartam, idegen földön is kutat ástam,
hogy vizet igyak belőle.
Ha akartam, lépteimmel kiszárítottam
Egyiptom minden folyóját!«
25 Az Örökkévaló pedig ezt mondja neked, Asszíria királya:
»Hát nem hallottad,
hogy mindezt én határoztam el réges-régen?
Nem tudtál róla,
hogy én terveztem ezeket az ősidőkben?
Most csak véghezvittem,
mert én akartam, hogy foglalj el erős városokat,
és romhalmazzá rombold váraikat. 26 Ezért, hogy védőik ereje elfogyott,
megrémültek tőled, szégyent vallottak,
s olyanok lettek, mint mezőn a gyenge fű,
mint háztetőn a gyom, mely hirtelen elszárad,
még kalászt sem hoz. 27 De én jól ismerlek téged, Asszíria királya!
Tudok róla, ha leülsz, vagy fölállsz;[d]
tudom, mikor indulsz vagy térsz vissza.
Látom, hogyan forralod haragod ellenem. 28 Ellenem tomboló haragod miatt,
és elbizakodott kevélységedért,
— mert hallottam minden szavad —
orrodba akasztom horgomat,
zablámat szájadba teszem,
és kényszerítelek, hogy visszatérj az úton,
amelyen jöttél.«”
29 Azután az Örökkévaló így folytatta: „Neked pedig, Ezékiás, megerősítésül jelt adok, hogy biztos legyél benne: én mondtam ezt neked!
Ebben az évben azt fogjátok aratni és enni, ami magától terem a gabonaföldön. A következő évben azt aratjátok majd, ami az idei aratáskor elhullott magvakból kikel. De a harmadik évben már szokás szerint szánthattok, vethettek, és arathatjátok majd a gabonát, sőt szőlőskerteket telepíthettek, és azok gyümölcsét eszitek. 30 Júda népének maradéka pedig, amely túlélte a város ostromát, ismét növekedni és szaporodni fog, mint a gyümölcsfa, amely gyökeret ereszt a földben, és bőséges termést hoz az ágain. 31 Mert e nép maradéka — Jeruzsálemből kiindulva — ismét benépesíti a földet. Akik megszabadultak, a Sion hegyéről rajzanak szét. Az Örökkévaló, a Seregek Ura féltékeny és erős szeretete[e] az, amely ezt véghezviszi.”
32 „Ezért hát az Örökkévaló ezt mondja Asszíria királyáról:
»Be nem teszi a lábát Jeruzsálembe!
Még egy nyílvesszőt sem lő a városra,
fegyvereit sem fordítja ellene,
meg sem ostromolja, 33 hanem visszatér országába
azon az úton, amelyen jött.
Nem jön be ebbe a városba
— mondja az Örökkévaló — 34 mert én megvédem és megmentem Jeruzsálemet önmagamért,
és szolgámért, Dávidért.«”
Az asszír sereg pusztulása
35 Ezután még azon az éjjelen az Örökkévaló angyala kijött, és 185 000 katonát megölt az asszírok táborában. Amikor másnap reggel a többiek felébredtek, megdöbbenve látták a megöltek holttesteit. 36 Szanhérib, Asszíria királya ezután seregével együtt visszatért Ninivébe, és ott is maradt. 37 Egy napon Szanhérib éppen imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, amikor két fia, Adrammelek és Szárecer karddal meggyilkolta, majd elmenekült Ararát földjére. Ezután Szanhérib egyik fia, Észárhaddón lett Asszíria királya.
Ezékiás életét az Örökkévaló meghosszabbítja
20 Abban az időben Ezékiás megbetegedett, és már halálán volt. Ézsaiás, Ámóc fia meglátogatta, és azt mondta neki: „Ezt mondja az Örökkévaló: Rendezd el a dolgaidat, mert nem fogsz meggyógyulni, hanem meghalsz!”
2 Ennek hallatára Ezékiás a fal felé fordult, és így könyörgött az Örökkévalónak: 3 „Ó, Örökkévaló, kérlek, emlékezz rá, hogy hűséges voltam hozzád, és teljes szívvel azt tettem, amit helyesnek látsz!” — így könyörgött a király, és keservesen sírt.
4 Ézsaiás elment a királytól, de csak a palota középső udvaráig ért, amikor az Örökkévaló ismét szólt hozzá: 5 „Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem vezetőjének: »Ezt üzeni az Örökkévaló, Dávidnak, ősapádnak Istene: meghallgattam könyörgésedet, láttam könnyeidet — és meggyógyítalak. Három nap múlva már fölmehetsz az Örökkévaló Templomába. 6 Tizenöt évvel meghosszabbítom életed idejét, megszabadítalak téged és Jeruzsálemet Asszíria királyának kezéből, megvédem ezt a várost saját magamért és szolgámnak, Dávidnak kedvéért.«”
7 Azután Ézsaiás ezt mondta: „Hozzanak egy csomó aszalt fügét, és tegyék a fekélyre!” Így is történt, és Ezékiás valóban felgyógyult a betegségből.
8 Akkor Ezékiás megkérdezte Ézsaiástól: „Mi lesz a jele, hogy az Örökkévaló meggyógyít engem, és három nap múlva fölmehetek az Örökkévaló Templomába?”
9 Ézsaiás ezt felelte: „Kapsz jelet az Örökkévalótól, hogy biztos lehess benne: ő beteljesíti, amit ígért! Akarod-e, hogy Áház napóráján az árnyék tíz fokkal előremenjen, vagy visszatérjen azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt?”
10 Ezékiás így válaszolt: „Könnyű az árnyéknak előremenni, inkább térjen vissza tíz fokkal!”
11 Ekkor Ézsaiás próféta kiáltott az Örökkévalóhoz, aki tíz fokkal visszavitte az árnyékot a napórán azokon a fokokon, amelyeken előzőleg már áthaladt.
Babiloni követek jönnek Ezékiáshoz
12 Ebben az időben követek érkeztek Ezékiáshoz Babilóniából. Meródak-Baladán, Baladán fia, Babilónia királya küldte őket levelekkel és ajándékokkal, mivel hallotta, hogy Ezékiás beteg volt. 13 Ezékiás fogadta a követséget, meghallgatta őket, azután megmutatta nekik palotáját, raktárait, fegyvertárát és kincseit: ezüstöt, aranyat, drágaköveket, illatos olajokat és drága fűszereket. Mindent megmutatott a követeknek, ami csak palotájában és királyságában értékes volt.
14 Ezután Ézsaiás próféta Ezékiás királyhoz ment, és megkérdezte tőle: „Honnan jöttek, és mit mondtak ezek az emberek?”
A király ezt felelte: „Egy távoli országból, Babilóniából jöttek hozzám.”
15 Ézsaiás tovább kérdezett: „Mit láttak a palotádban?”
A király ezt válaszolta: „Mindent! Megmutattam nekik az összes kincseimet. Nincs semmi egész palotámban, amit ne láttak volna.”
16 Akkor Ézsaiás ezt mondta Ezékiásnak: „Figyelj rám! Ezt mondja neked most az Örökkévaló: 17 »Bizony, eljön az idő, hogy ami csak van a palotádban; mindazt, amit elődeid eddig gyűjtöttek, mindent el fognak vinni innen Babilóniába. Semmi sem marad itt. 18 Sőt, még utódaid közül is elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek a Babilóniai király palotájában.«”
Ezékiás halála
19 Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: „Jó az Örökkévaló beszéde, amelyet mondtál.” Magában ugyanis azt gondolta a király: „Akkor legalább az én időmben békesség és biztonság lesz!”
20 Ezékiás egyéb dolgait, hőstetteit, és azt, hogyan készített vízvezető alagutat meg víztárolót, hogy a forrásvizet bevezesse Jeruzsálembe — mindezt följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 21 Azután meghalt Ezékiás, és eltemették ősei mellé. Utána fia, Manassé követte Júda trónján.
29 Ezékiás huszonöt éves volt, amikor trónra lépett, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Abijjának hívták, aki Zekarjáhú leánya volt. 2 Ezékiás király az Örökkévaló tetszése szerint uralkodott, ahhoz hasonlóan, ahogyan őse, Dávid király is tette.
3 Uralkodásának első évében, az első hónapban kinyitotta az Örökkévaló Templomának kapuit, és kijavíttatta azokat. 4 Azután összehívta a papokat és a lévitákat a Templomtól keletre lévő udvarban, 5 és ezt mondta nekik:
„Hallgassatok rám, léviták! Készüljetek fel a szolgálatotokra, és szenteljétek meg magatokat! Tisztítsátok meg a Templomot: hordjatok ki a szent helyről minden utálatos bálványt és tisztátalan dolgot, és szenteljétek meg a Templomot is, őseitek Istenének, az Örökkévalónak házát!…
.. 10 Most azonban elhatároztam, hogy az Örökkévalóval, Izráel Istenével szövetséget kötök, hogy fordítsa el rólunk haragját. 11 Fiaim,[a] most hát ne legyetek felelőtlenek! Hiszen maga az Örökkévaló választott ki titeket, hogy jelenlétében álljatok, szolgáljátok őt, hogy valóban az ő szolgái legyetek, és jó illatú tömjént áldozzatok neki!”
Ezékiás helyreállítja a Páska ünnepét
30 Ezékiás király kihirdette egész Izráelben és Júdában, sőt még leveleket is küldött Efraim és Manassé törzsének,[a] hogy mindannyian jöjjenek Jeruzsálembe, az Örökkévaló házába, és ünnepeljék meg az Örökkévalónak, Izráel Istenének ünnepét: a Páskát. 2 A király tanácskozott a vezetőkkel és az egész jeruzsálemi gyűléssel, és úgy határozott, hogy ez alkalommal a második hónapban tartják meg ezt az ünnepet. 3 Ugyanis a megszabott időben, az első hónapban ez nem volt lehetséges, mivel a papok nem szentelték meg magukat időben és kellő számban, és a nép sem gyűlt össze időben Jeruzsálemben. 4 Ezt mind a király, mind a gyűlés helyeselte.
5 Elhatározták, hogy egész Izráelben kihirdetik Beérsebától Dánig: az egész nép gyűljön össze Jeruzsálembe, és együtt tartsák meg az Örökkévalónak, Izráel Istenének ünnepét, a Páskát, mert a nép többsége már régóta nem ünnepelte meg ezt a Törvény szerint. 6 A futárok tehát mindenhová elvitték a király és a vezetők levelét egész Izráelben és Júdában, és kihirdették a királyi parancsot:
10 Ezt a futárok városról városra haladva mindenhol kihirdették Efraim és Manassé földjén egészen Zebulon törzsének vidékéig, de az emberek kinevették és gúnyolták őket. 11 Mégis voltak néhányan Ásér, Manassé és Zebulon törzséből, akik megalázták magukat, és elmentek Jeruzsálembe. 12 Júdában azonban Isten hatalma következtében mindenki egy szívvel-lélekkel engedelmeskedett a király és a vezetők felhívásának, amely az Örökkévaló szava volt.
13 Így hát a második hónapban nagyon sokan feljöttek Jeruzsálembe, hogy együtt tartsák meg a Kovásztalan Kenyerek ünnepét. Nagy sokaság gyűlt össze,
22 Ezékiás király a szívére beszélt a lévitáknak, akik járatosak voltak az Örökkévaló szolgálatában, és bátorította őket. A nép pedig örvendezve ünnepelt és lakomázott hét napon át, hálaáldozatokat vittek az Örökkévalónak és dicsérték az Örökkévalót, őseik Istenét.
23 Azután az egész közösség tanácskozott, és elhatározták, hogy még hét nappal meghosszabbítják az ünnep idejét. Ezért hét napig nagy örvendezéssel folytatták az ünneplést. 24 Ezékiás, Júda királya pedig gondoskodott róla, hogy a gyülekezetnek legyen mit lakomáznia: (…)
20 Ezeket tette Ezékiás Júdába. Minden dologban helyesen járt el, és azt tette, amit Istene, az Örökkévaló helyesnek, jónak és hűségesnek talált. 21 Amibe csak belekezdett, mindent teljes szívvel-lélekkel tett, és minden sikerült is neki, akár Isten háza szolgálatában, akár a Törvény és az Isten parancsainak teljesítésében kereste Istenének az akaratát.
“Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Efezus 2:10
2. Korintus 9:8 Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.
Isten mindenkine adott személyre szabott feladatköröket. Tedd próbára az Urat abban, hogy meg tudod tenni az Ő erejével mindazt, amire elhívott.
Ne a bizonytalan gazdagságban, hanem Istenben bízzatok!
1 Tim 6:10: Mert minden rossz gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.
Szegénység nem áldás
Az emberek éleben azonban anyagi nélkülözés közepette is megmutatkozik Isten különleges gondoskodása. Az ószövetségben sok elítélő mondat van a gazdagságról, mert sok esetben túlzásba estek az emberek a vagyon felhalmozásával kapcsolatban
A történelmi kereszténység pedig a szegénységet hangsúlyozta, ami sokszor csak egy korrekció volt az ószövetséghez képest. A szegénység lehet egy rossz életfelfogásnak és az élethez való helytelen hozzáállásnak a következménye. Példabeszédek 6:11 tesz említést a restség következményéről.
A biblia szerint a pénzhez való emberi hozzáállás határozza meg a következményeket. Nem mindegy tehát, hogy bálványt építenek belőle. Vagy épp ellenkezőleg a szegénységet, a hívők számára, mint elérendő célt határozzák meg. Az újszövetségre sokszor úgy tekintenek, mint szegények evangéliumára, mintha a szegénység cél lenne. Isten mélyen együtt érez a szegényekkel, de ő nem kényszeríti rá senkire a nélkülözést.
Luther Márton például a szegénység felmagasztalását leginkább zászlajára tűző szerzetességet és annak középkori gyakorlatát teljes mértékben eretnekségnek tartotta, amely ellenkezik a szentírás kinyilatkoztatásával és az emberi szabadsággal.
Mi a szegénység? A szegénység kevesebb annál, mint amire szükségünk van ahhoz, hogy Isten akaratát cselekedjük. Azonban meg kell különböztetni a szegénység önkéntes vállalását a kényszerű szegénységtől. Meg kell különbözni az átmeneti nélkülözést, a tartós szegénységtől. Ezért fel szoktuk tenni a kérdést, hogy Jézus szegény volt-e. Aki azonban vendégül tud látni ötezer embert, az nem lehet szegény. Jézus soha nem hordott magával készpénzt, de mindig nála volt Isten hitelkártyája – monda Derek Prince
Az evangélum tehát a szegényeké és a gazdagoké egyaránt.
